Nemzeti színjátszás - Drámai magyarság [antikvár]

Részlet a kötetből: "A nap állása szerint délután volt, az őszi napéjegyenlőség táján és a rádió és újságok szerint világháború. Ezekhez képest a levegő még mindig nyáriasan meleg volt, a táj békés és az emberek únottak. Mindezekből látszik, hogy az időben kissé elmaradt vidék lehetett ez, egy nehezen fejlődő vidék, mely nem vállalta a tempót a viharos hervadásban, - félrehúzódott kis ábrándos tájék, talán nehézfejű is, nem tanult semmi újat, nyári vakációjában élt tovább a kötelességtudó Európában. Mindenesetre, hogy időben térben egyaránt jelöljük: valahol Mohács és a Lajta között volt ez a kies vidék; sajnos, arra már nem emlékszünk, hogy mik voltak a nevei a koszorúzó hegyvidék egyes ormainak. A völgyben kies város lapult. Felülről jól látszottak értelmetlenül görbe utcái és rajtuk a mulatságos kíváncsisággal egymás ablakába bámuló házak. Néha egy-egy kis cseléd futott ki valamelyik kapu alól, mintha odabent történt volna valami. De a járókelők érdektelenül mentek tovább... Így messziről a csendes polgári együgyűség tüneteit mutatta a meglapult város, szóval azt a satnya és boldog eszelősséget, amely a mindennapi egyformaságból csírázik. Biedermeier-kedélybetegség ez, bizonyos egyhangú kergeség, a szabályos kisvárosi neuraszténia, mely megszépíti a csúnya leánykákat és regényessé teszi Krúdy Gyula hőseit...