Napkelte előtt [antikvár]

TURGENYEV NAPKELTE ELŐTT CIMÜ REGÉNYÉRŐL A Napkelte előtt 1860 elején jelent meg a Russzkíj Vesztnyikhen. Turgenyev alig öt hónap alatt öntötte formába, de főhősének, az akkori orosz életben új típust képviselő Jelena Sztahovának alakja már a Rugyin megírása, tehát 1855 előtt is foglalkoztatta. A mű megkezdését az késleltette, hogy — mint maga Turgenyev írja — nem talált olyan hőst, „akit Jelena, a szabadságra irányuló homályos, de erős törekvésével szeretni tudott volna". Az évekig keresett hős: Inszárov — raznocsinyec, tehát nem a nemességből származó forradalmár értelmiségi volt, akinek az író, bár szűkszavúan rajzolta, olyan döntő szerepet juttatott, hogy eredetileg regényének is e hős nevét adta címül. Turgenyev művének sorsa, az eszméjének megfogamzása óta eltelt évszázad alatt, maga is olyan, mint egy izgalmas regény. Már az a tény, hogy az író éveken át kereste hősét, két rendkívül érdekes kérd'ést vet fel. Miért kellett annyi idő a hős megtalálására? És miért nem tudott Turgenyev Jelena szerelmére méltó orosz férfit találni s volt kénytelen egy bolgár emigránst választani? Ugyanilyen érdekes és mély háttere van számos más kérdésnek is, amelyek közül a legfontosabb: egyrészről magának az írónak, másrészről a kritikának és, — nem utolsó sorban — az olvasóknak a regénnyel kapcsolatban tanúsított magatartása. Amikor Lambert grófnő kéziratban elolvasta Turgenyev regényét, amelyet az író neki akart ajánlani, a főúri hölgy kijelentette, hogy az egész munka semmit sem ér, elejétől végig hamis és hazug. Sokkal meglepőbb, hogy Turgenyev, miután évekig dédelgette magában műve eszméjét, egyszeriben magáévá tette ezt az „értékelés"-t, 1859 de cember 15-én ezt írja barátjának, P. B. Annyenkovnak; „Lambert grófnő, minden túlzás nélkül szólva, utálatot keltett bennem munkám