Muzulmán Sírokon [antikvár]

Bevezető a Muzulmán Sírokon új kiadásához Marton Boldizsárnak egy fiatalkori önéletrajzi regényét tartja kezében a kedves Olvasó, melyben az első világháboná során átélt lélekfeszítően izgalmas kalandjait meséli el a Marcell atya néven ismertté vált későbbi kármelita szerzetes. Szendrey Árpád személye mögé btíjva - aki sokszor csodával határos módon szabadult meg az albán fronton megélt küzdelmek csapdáiból - a hazájába visszatért magyar katonatiszt elbeszélése idegen földön eltemetett magyar katonatársainak és egy albán leánynak kíván halhatatlan emléket állítani: akikkel mélyen összekötötte a bajtársi és a közös hazaszeretet, valamint a szívében fellángolt szerelem öröme és fájdalma. Az önéletrajzi regény először a zalaegerszegi Zrínyi nyomdában került kiadásra 1922-ben. Bár a mű Marton Boldizsár látványos megtérése előtt íródott, s szerzője később, a Kármelbe lépésekor korábbi irodalmi tevékenységének összes gyümölcsét, így ezt a könyvét is elégette és megtagadta, még sincs okunk kételkedni a főhőse által megjelenített erények - mint például a mélységes emberség, a társak és a gyengék irányába mutatott nemes-szívűség és együttérzés, a más kultúra iránti tisztelet, a természet szépségét fehsmerni tudó érzékenység, a női nem felé megnyilvánuló őszinte nagyrabecsülés, az igaz hazaszeretet és a bajtársi hűség - valódiságában, mint ahogy az írás első világháborús doku-mentum-értékében sem. Marcell atya huszonnyolc évvel később írt másik önéletrajzi műve, a Szépszeretet is tanúskodik a Muzulmán Sírokon címmel megjelent könyv egyes eseményeinek igaz voltjárói, de ott már nem tulajdonít fontos szerepet az egyes epizódok részletes és izgalmas elmesélésének, mert azokat egy magasabb nézőpontból szemléli, s azoknak mintegy teológiai olvasatát adja. Ahogyan