Munkás voltam Párisban [antikvár]

Részlet a könyvből:A vidéki lap vezér - hatvanéves, alacsony kopasz és kövér ember - feltolta homlokára a pápaszemét és megszólalt:- Semmi célja a pereskedésnek, ezt már magam is belátom. Miért válnánk el haraggal? Alapjában véve mindég szerettem magát, ne maradjanak rossz emlékei rólam, egyezséget ajánlok. Mondjuk négyszáz pengő...Csend.- Nem bánom, legyen ötszáz!További csend.- Isten neki fakereszt, hát legyen hatszáz! Eredetileg is ennyit akartam adni.Nyolcszáz pengőben egyeztek ki.Miután felvette a pénzt, elbúcsúzott a lapvezértől, aki három évig volt inkább jó, mint rossz kenyéradó gazdája. Az öregúrnak meg voltak a maga bogarai, de nem volt gonosz indulatú ember. Pár ócska szedőszekrénnyel, mázsányi kimustrált betűanyaggal és egyetlen lapocskával kezdte. Néhány év múlva ott tartott, hogy rotációs gépei voltak és féltucat nagypéldányszámú lapja. Mindezt a semmiből, pusztáin az ügyességével teremtette elő.