Mr. Tasnádi [antikvár]

Tizenhárom éves koromig nem tudtam, hogy zsidó vagyok. A szüleim soha nem beszéltek a származásukról vagy a vallásukról, hithű kommunisták voltak. Ki sem ejtették a szájukon azt a szót, hogy „zsidó". Jó okuk volt rá, hiszen kis híján az életükbe került, hogy annak születtek. Édesapám 1912-ben a Szatmár megyei Tasnádon, a mai Románia területén látta meg a napvilágot. Nagyapám, a Salamon család feje rabbi volt, tizenhárom gyereket nevelt, apám pedig a tizenkettedik volt a sorban. Az első világháború után, amikor apám még gyerek volt, az egész család áttelepült Tokajba, majd onnan az 1930-as években Budapestre költöztek. Magyarországon már akkor is fojtogató volt a levegő a zsidók számára, kiszorításuk a közéletből már jóval Hitler 1933-as hatalomra jutása előtt megkezdődött. Az egyre jobban eluralkodó zsidóellenes hangulatban a szélsőjobboldali vezetők úgy gondolták, hogy integrálniuk kell a zsidókat a társadalomba, és ennek az volt a feltétele, amit a világtörténelem során már többször átélt a zsidóság: rákényszerítették őket, hogy hagyják el a vallásukat, az identitásukat, a tradícióikat, és változtassák meg a nevüket. Ennek megfelelően Magyarországon magyarosítani, Németországban németesíteni kellett. így lett Németországban sok zsidóból Stein, Grün, Goldman vagy éppen Spielberg, és így lett Magyarországon apám Salamon Nátánból 1936-ban Tasnádi Sándor.