Bővebb ismertető
61 ső fejezet
1813 ősze
Micsoda öröm, ha az ember méltó beszédtéma és a meghök-kentés képességének birtokában lehet! Mrs. Bennet olyan hírt tudhatott magáénak, mely felruházta e képességgel; s csak rajta múlt, hogy közölje-e a szomszédokkal (akik bizonnyal elámulnának hallatán). Longbourni otthona magányában sikoltozott és kiáltozott, s majd elalélt örömében; ám a tapintat úgy kívánta, hogy senkivel ne ossza meg értesülését addig, amíg a házassági szerződést alá nem írják.
A reggelizőszobában Mrs. Bennet végigjáratta pillantását négy leányán; szokatlan szeretettel nézett második leányára, Elizabethre.
- Tudjátok, kedveseim, az egész környék másról sem beszél, mint Lizzy eljegyzéséről.
- Mama! Jobban szeretném, ha még nem emlegetné - vélte Eli-zabeth.
- Szamárság! Mit mondtam? A legkevésbé sem szóltam el magam! Tudjátok, leányok, a szomszédság azt beszéli, hogy Mr. Darcy már majdnem eljegyezte a kuzinját. És hogy hatalmas vagyonról mondott le, hogy elvehesse Lizzyt!
- Nem is jegyezte el.
- O, vélhetőleg nem. - Mrs. Bennet a zsebkendőjével elhessegette a részleteket. - Mégis, Lizzy, nem gondolod, hogy egy efféle történet csak még inkább növeli a győzelmed értékét? Nővérem úgy értesült, hogy azt beszélik, bűbájoddal valósággal elvarázsoltad Mr. Darcyt. Hát nem hízelgő?
-Jobban szeretném, ha nem beszélnének semmit, amíg el nem megyek a vidékről.
Mrs. Bennet maga volt a megtestesült csodálkozás.
- Amíg el nem mész a vidékről, te leány! Ugyan mi másról beszélnének az emberek, ha meghallják, hogy egy olyan emberhez
9 f9