Mr. és Mrs. Darcy [antikvár]

61 ső fejezet 1813 ősze Micsoda öröm, ha az ember méltó beszédtéma és a meghök-kentés képességének birtokában lehet! Mrs. Bennet olyan hírt tudhatott magáénak, mely felruházta e képességgel; s csak rajta múlt, hogy közölje-e a szomszédokkal (akik bizonnyal elámulnának hallatán). Longbourni otthona magányában sikoltozott és kiáltozott, s majd elalélt örömében; ám a tapintat úgy kívánta, hogy senkivel ne ossza meg értesülését addig, amíg a házassági szerződést alá nem írják. A reggelizőszobában Mrs. Bennet végigjáratta pillantását négy leányán; szokatlan szeretettel nézett második leányára, Elizabethre. - Tudjátok, kedveseim, az egész környék másról sem beszél, mint Lizzy eljegyzéséről. - Mama! Jobban szeretném, ha még nem emlegetné - vélte Eli-zabeth. - Szamárság! Mit mondtam? A legkevésbé sem szóltam el magam! Tudjátok, leányok, a szomszédság azt beszéli, hogy Mr. Darcy már majdnem eljegyezte a kuzinját. És hogy hatalmas vagyonról mondott le, hogy elvehesse Lizzyt! - Nem is jegyezte el. - O, vélhetőleg nem. - Mrs. Bennet a zsebkendőjével elhessegette a részleteket. - Mégis, Lizzy, nem gondolod, hogy egy efféle történet csak még inkább növeli a győzelmed értékét? Nővérem úgy értesült, hogy azt beszélik, bűbájoddal valósággal elvarázsoltad Mr. Darcyt. Hát nem hízelgő? -Jobban szeretném, ha nem beszélnének semmit, amíg el nem megyek a vidékről. Mrs. Bennet maga volt a megtestesült csodálkozás. - Amíg el nem mész a vidékről, te leány! Ugyan mi másról beszélnének az emberek, ha meghallják, hogy egy olyan emberhez 9 f9