Mosolyszüret/Mosolyszünet 2. [antikvár]

„Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói." (Alphonse Karr) E/ós^apak . helyettkerüljenek e könyv élére]o6gondolatai a 2008 tavas^ián me^elent kötetről, amelyről akkor magam sem hittem, hogy les!^ folytatása. Es ahogy a^ első világháború is csak a második kirobbanásával lett első— addig nagyháborúként emlegették - úg^ e mostani válogatás - melyet kehben tart a kedves olvasó — megszületésével lett Mosoly-s^iiret 1 a korábbiból, melyről e^ írta a Galgóct(i En^sébet Városi Könyvtár internetes kulturális maga^nja, a Győri Sz^alonfelelős sí^erkesí^óje: „Halandó létünk cukrozott epéje" — mondta jános a humorról. Zsebbe való kötet Hámor Vilmos új könyve, az összegyűjtött szövegek (hámorgásokkal itt-ott) mindenkinek valók, fiataloknak és idősebbeknek, különösen pedig maguk alatt lévő embereknek, a keserűséget magukból kinevetni akaróknak. Ne tagadjuk, sokan vannak ilyenek. Vagy ahogy Kovacsics Marcsi írja, a szerző „legfontosabb feladatának tartja: mosolyt varázsolni emberarcra. Méghozzá gondűző mosolyt."