Mipam [antikvár]

Táborunk mellett egy magaslaton Yongden lámával beszélgettem. Embereink már az éjszakai pihenőre készülődtek. Fogadott fiam többször járt Tibet határain túl és Nyugat világa már megérintette. Néhány Tibetről írt könyv is került már kezébe. Éppen ezekről esett szó. Ezt kérdezi: - Miért ír az olyan ember Tibetről, aki sohasem járt itt, semmit sem tud erről az országról, lakóinak erkölcseiről? Könyveikben hemzsegnek a hamis adatok. Az egyik leírja, hogy Lhassa környékén pálmaligetek vannak; a másiknál remetéink és az istenek négykezest játszanak zongorán; sőt olyan zseniális krónikás is akad, aki elmeséli, hogy bizonyos alkalmakkor egy szerzetes ruhástól beleugrik a kolostori nagy tea-üstbe, ebben megfőzik, szerzetes-testvérei pedig vígan lakmároznak e kannibál-levesből. Hát Nyugat embere olyan hiszékeny, hogy ezeknek a meséknek hitelt ad? - A hozzáértő olvasó bizonyára kételkedik az ilyen könyvek szavahihetőségében, de ezek a könyvek elsősorban regények s olvasóik csak szórakozást keresnek.