Mint falu bolond pappal... [antikvár]

Az oldalsó lapélei enyhén foltosak. A könyvtest megnyomódott.
– Úgy nézünk ki, mint falu bolond pappal! – szokta mondani a nagyapám, ha már végképp nem ismerte ki magát. Le is tett arról, hogy megértse a világ lehetetlen voltát, megvakarta a fejét és megivott egy-két-kilenc pohár sört. A legszívesebben én is ezt tenném, de valamiféle idegbajtól hajtva mindig kényszerítve éreztem magam, hogy magyarázatot találjak a dolgok menetére. Össze is szedtem minden okosat, vagy annak látszót, ami az életemben eszembe jutott és segítségükkel először a lányaimnak próbáltam útbaigazítást adni. Aztán további kötetek jöttek össze, lassan az egész falu bolond papjává nőttem ki magam. Felfedezéseim mindig vitathatóak voltak, ellentéteikben is sokszor érvényesek, de sohasem unalmasak. Majdnem kétezer régi és új aforizmámat bocsátom most az Olvasó ítélete elé.