Míg arcunk nem lesz [antikvár]

• • Oreg vagyok már, és nem félek az istenek haragjától. Nincs se férjem, se gyermekem, még csak egy jóbará-tom sincs, akin keresztül bánthatnának. Testemet, ezt az ösztövér tetemet, melyet naponta kell tisztogatnom, etetnem, öltöztetnem, bármikor megölhetik. A trón biztosítva van. Unokaöcsém örökli koronám. így hát, mint mondtam, félelem nélkül írom le e könyvben mindazt, mit senki, aki boldog, nem merne leírni. Az isteneket vádolom, legfőképpen azt, aki a Szürke Hegyen lakik. Elmondom az egészet a legelejétől, mintha egy bíróság előtt adnám elő panaszom. Pedig isten és ember között nincs bíró, és a hegy istene sem fog válaszolni. Mert a csapás, a szerencsétlenség nem válasz. Görögül írok, ahogy azt vén mesteremtől tanultam. Megeshet, hogy egy nap újból megpihen egy göröghonbeli vándor a palotában, és elolvassa ezt az írást. Akkor majd továbbmeséli honfitársainak, mert ott még az istenekről is szabadon szólhatnak. Talán az ő bölcseik el tudják majd dönteni, hogy igazam volt-e, vagy az isten meg tudta-e volna védeni magát, ha válaszol. Trómnak, Glóm királyának legidősebb lánya vagyok, Oruál. Glóm városa, ha a délkeleti irányból közelítjük meg, a Shennit folyó bal oldalán fekszik. Ringáltól, a királyság legdélibb városától egynapi lovaglásra. A folyótól akkora távolságra található, mint amennyit egy asszony az óra harmada alatt tesz meg, merthogy a Shennit minden tavasszal kiárad. Nyárra sárrá és hínárrá aszik a meder, töméntelen vízimadár lakja. A Shennit gázlójának túloldalán körülbelül ugyanakkora távolságra lelhető Ungit háza. És Ungit házát északkelet felé elhagyva a vándor hamar eléri a Szürke Hegy elődombjait. A Szürke Hegy istene. — 9