Mi a helyzet? [antikvár]

Kék mise Jegyzet Az asztal oltár. Rajta kék bársonyterítő, további kék franciabársonyok alatt rejtelmes tárgyak, mintegy Grál titkos edényei, vagyis Krisztus vérének kelyhei. Acélvázas, számzáras bőröndből kerültek elő: már ott, a hordozható tabernáku-lumban rájuk került a bársonytakaró, hogy avatatlan pillantás ne szentségteleníthesse őket. A szertartáskönyv a naptárak fordított V-be-tűs támaszán nyugszik. Hátrafelé kell lapozni. Könnyedén, ahogy egy kitanult hajreklámhölgy veti válla mögé szőke, célszerű loboncát. Ministráns nincs, szerpapok sincsenek, de a főcelebráns legalább bíboros. Erre utal piros zakója, melynek kétsoros szabása a szmokingokéra emlékeztet. A nadrág fekete, a hófehér ingen kék-zöld-piros színektől pompás a nyakkendő. A bíboros fiatal ember, hangja gyakorlott előadóra valló férfias bariton. Később kiderül, hogy tanári hivatásból lépett egyházi szolgálatba. Nem, itt üzletről szó sem fog esni kérem, ha rajtunk múlik. Egybegyülekezésünk tárgya, amiért a Korporésön eljött közénk, aligha egyszerűsíthető a pénz nyelvére. A Korporésön küldetése ennél több és magasztosabb. Látható a bizonyíték nyomban. A szertartáskönyv lapját lebbenti a kardinális fehér ujja. A XIX. század romantikus realizmusának stílusában festett boldog család ragyog ránk. Anya, akinek máris több ideje jut kislányára, apa, akinek jobban ízlik az étel, és mindhárman sokkal, de sokkal egészségesebbek. Életük átalakult, magasabb szférába emelkedett, s mindez a Korporésön áldásaképp. Világszerte vízmillió ember élvezi már ezt az áldást és Magyarországon is tízezer. Egyelőre. De a kör szakadatlanul bővül. Sajnos nem elég gyorsan. Bár ki tudja. Lehet, hogy itt, ebben a meleg otthonban is érlelődik már egy szívben az elhatározás, hogy a Korporésön munkatársa legyen. Az első bársony föllebentése egyúttal a csoda 5