Menekülés a gettóból [antikvár]

Vészkorszakbeli emlékeim, bár eredetileg izraeli olvasóknak szántam őket, most megjelennek magyarul is, és ezzel bezárul életem egyik legbensőbb köre. Az eredeti olvasóközönségnek szánt, a magyar olvasó számára felesleges vonatkozásokat erősen lerövidítettük, csak annyit tartottunk meg belőlük, amennyit az összefüggések megértéséhez szükségesnek láttunk. Olvasóim egy része meg volt lepve, hogy ennyi idő után ilyen jól emlékeztem a nevekre, a részletekre. Őszintén szólva, én is meglepődtem. De ami a legfurcsább: amint leírtam a történetet, kezdtem elfelejteni a neveket. Ez a memória jól ismert szeszélye: amíg van egy befejezetlen feladatunk, remekül emlékszünk minden adatra; amint befejeztük a feladatot, elfeledjük a részleteket. De a memóriám mégsem volt csalhatatlan. A magyar fordítás most lehetővé tette, hogy még élő kortársaim elolvassák írásomat. És ekkor kiderült, hogy apró részletekben itt-ott tévedtem. De volt, ahol lényegbevágóan tévedtem, és a magyar változat alkalmat ad rá, hogy jóvátegyek egy igazságtalan tévedést.