Megzavarodás [antikvár]

Utolsó oldalán ceruzás bejegyzéssel.
Heerlenben (Hollandia) született, gyermekéveit Bécsben, Seekirchenben (Salzburg) és Trauensteinban (Felső-Bajorország) töltötte. Nagyszülei nevelték fel. A nagyapa, az írói mesterséget űző Johannes Freumbichler rendkívüli hatással volt Bernhard egész későbbi életművére is. 1950-ben álnév alatt adta ki első rövidtörténeteit, 1957 és 1962 között négy verseskötete jelent meg. Első regénye, a Fagy 1963-ban került az olvasók elé. 1989-ben bekövetkezett haláláig Thomas Bernhard kilenc nagyregényt, hat kisregényt, négykötetnyi elbeszélést, egy ötkötetes önéletrajzi sorozatot és tizennyolc egész estét betöltő drámát publikált. Életművével a mai osztrák irodalom vitathatatlan klasszikusává lett. A Megzavarodás Bernhard második regénye. Magyarul először jelenik meg, Adamik Lajos fordításában. "Hogy korábban - folytatta a herceg -, korábban ugyanúgy, mint Önnek, doktor, nehézséget okozott, hogy egyetlen problémán, egyetlen témán, egyetlen témakörön, gondolatfolyamon belül a - mint látható, egymástól még mindig a legveszedelmesebb módon különböző - magasságokba és mélységbe mindenütt behatoljak, egy ilyen témát, egy ilyen gondolatot, egy ilyen gondolatfolyamot legalább valamilyen szokatlan módon átkutassak és uraljak, átlássak, az nekem végzetesnek tetszik az abszolút végzetesség állapotához képest, amelyben most, hogy ne legyek értelmetlen, kénytelen vagyok folyton az elgondolható legtöbb egyidejű térben operálni, képződmények, amelyeknek iszonyatos módon már, mint látható, már egyáltalán nem léteznek határai, mert ami engem illet, igazában oda jutottam, ahol a határtalanság bizonyossággá vált, az idősebb kor tartós megzavarodottság fokáig, a szellem egyre inkább filozofikus, filozofisztikus elmagányosodásában, amelyben állandóan mindennek tudatában vagyunk, miáltal az agy mint olyan már nem is létezik..."