Megvilágosodott már... I-II. [antikvár]

Részlet:Lassan, majdnem óvatosan ment végig a Kecskeméti-utcán, az egyetemről, a pesti "mindenséges tudományoknak királyi főoskolájá"-ból jött. Ma kicsit korábban hagyta ott "Themisnek leckéit", a törvények lankasztó tudományát, Dugonics professzor tudákossága, a magyarul előadott mathézis sem érdekelte, még vitatkozni sem ízlett órák után a franciákról, az izgalmasan gúnyos Voltaire úrról, Ermenonville "isteni emberéről", az érzés jogait követelő Rousseau János Jakab úrról, az arisztokrata Montesquieu "Espirit des Lois"-járól, a politikai Európát megmozgató Törvények Szelleméről és mindarról a kellemesen nyugtalanító és fojtóan sűrű szellemi jelenségről: a Világosságról, amelyet szinte testileg érezhető erővel áraszt a "fény százada". Úgy érezte ilyenkor, hogy a bőrén át érintkezik az új Európával, amelyet a franciák formáznak ki, könnyedén és mégis elmulhatatlanul, nagyvilágian, fölényesen, de azért úgy, hogy mindenkire tartozik.