Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek [antikvár]

Akkortájt ritkán szólalt meg a csengő, és ha mégis, sietve visszahúzódtam a ház belsejébe. Csak a kitartó csengetés vett rá, hogy végigosonjak a szőnyegeken, és odamenjek a kémlelőnyílással ellátott bejárati ajtóhoz. Bővelkedtünk reteszekben és zsalugáterekben, lakatokban és zárakban, biztonsági láncokban és magasan lévő, rácsos ablakokban. A kémlelőnyíláson keresztül egy feldúlt férfit láttam gyűrött, ezüstszürke öltönyben; harmincas éveiben járó ázsiai. Időközben hátrább lépett az ajtótól, és most éppen körülnézett, a bezárt ajtót meg a poros márványlépcsőt szemlélte. Végigtapogatta a zsebeit, előhúzott egy gombóccá gyűrt zsebkendőt, és megtörölte vele az arcát. Olyan zaklatottnak tűnt, hogy az izzadságcseppek akár könnycseppek is lehettek volna. Kinyitottam az ajtót. A férfi azonnal felemelte a kezét, mintha azt akarná mutatni, hogy nincs nála fegyver, a zsebkendője úgy bomlott ki, mint egy fehér zászló. -Jó napot, hölgyem! Kísértetiesen sápadt lehettem a csempézett falakat ingatag árnyékokkal pettyező fényben. A férfi ekkor