Már elmult [antikvár]

Részlet a könyvből: A vonat a Kisalföldön robogott végig a tarlók között, melyeken keresztbe rakva feküdt a learatott búza, csak a kukorica- és takarmányvetések virítottak még zölden. Már közeledtem utam végcélja, M. városka felé, az utolsó állomás is elmaradt s én cihelődni kezdtem. A vasúti kocsi folyosóján álltam táskámmal, felöltőmmel kezemben, leszállásra készen. A vidéket igen jól ismertem, hiszen oly sokszor jártam erre! Most egy kis vashídon ment át a vonat nagy dübörgéssel, azután egy, a pálya mentén futó hosszú akácsor következik, mely elfogja a kilátást, aztán ismét szabad a határ. A vonat még teljes sebességgel haladt, amikor a vonalat szegélyező akácfasort elhagyta s a városka háztetői előbukkantak a jellegzetes Mária Terézia korabeli templomtoronnyal...