Luther kutyái [antikvár]

[0. Az anyag ereje]Naplót akartam írni.2015 elején váratlan helyzetbe kerültem, aktuálisan nem működött az agyam. Erről akarok beszélni. S arról, ami ezután történt. Meg arról is, ami előtte volt. Nem jöhetett létre napló, nem tudtam írni, bármit feljegyezni, még az olvasás is nehezemre esett. Tapasztalataim anyaga ennyiben bizonyosan meghatározza annak a szövegnek a műfaját, amit most írok. Naplónak nem tekinthetem, csak emlékekre hagyatkozhatom, az enyémekre meg másokéira, és azokra a néhol gyönyörű, néhol rémületes folytonossági hiányokra, amiket a felejtés hoz létre. A fantázia néhol belakja ezeket.Mások felejtéseit nem ismerem, bizonyosan megvannak a személyre szabott, történelmi és egyéni stratégiák. Az én felejtésemben az volt a meglepő, hogy nem csupán a trauma utáni eseményeket felejtettem el, hanem a megelőzőeket is. Negyvennyolc óra kiesett az életemből.