Leviatán bukása [antikvár]

Prológus Kezdetben volt a Winston Duarte nevű férfi. Aztán nem volt többé. Az utolsó pillanat egészen banálisan alakult. A dolgozószobájában, a Kormányzóság legmélyén ült a kanapéján. Az íróasztalában - a la-coniai esőfa szemcsés mintázata üledékkőzethez hasonlított - a beépített képernyőn ezernyi riport vetekedett a figyelméért. A birodalom óraműve komótosan haladt előre, a kerék minden fordulata után valamivel simábban és pontosabban. Duarte az Auberonról érkező beszámolókat nézte át, ahol a kormányzó a szeparatisták erőszakos akcióira válaszul helyieket kezdett toborozni a rendszer biztonsági erőinek soraiba. Duarte lánya, Teresa megint engedély nélküli kalandozásra indult az épület körüli területen túlra. Egyszemélyes kirándulásait, amelyekről úgy hitte, kívül esnek a laconiai biztonságiak figyelő tekintetén, a fejlődése szempontjából érezte fontosnak, az apja pedig nemcsak elnézte ezeket neki, hanem büszkeséggel tekintett rájuk. Csupán nemrégiben árulta el Teresának, miféle terveket dédelget a számára: hogy Paolo Cortázar második pácienseként osztozzon a sor-