Lélekcsere [antikvár]

Részlet a könyvből: Myas Dániellel 1905 telén találkoztam először, Párisban, Hamiltonéknál. Ez a Hamilton francia nőt vett el s az év nagyobb részét Párisban töltötték. Mind a ketten bomlottak a zenéért és sok mindenféle nációbéli muzsikus járt hozzájuk. Az asszony fogadó napjain a társalgás - a magamforma szimpla ángliusra nézve - keservesen poliglott volt. Mint első találkozáskor gyakran megesik, a benyomás, amit rám tett, részben téves volt, részben nem egészen fedte az igazságot. Amíg meg nem szólított, franciának hittem. A nyakkendője szinte aggressziv módon francia volt : bugyros, fityegő, fekete selyem. Egy kicsit gesztikulált is. Franciául beszélt a háziasszonnyal, még pedig olyan tökéletes jól, hogy az már angol embertől szinte hazafiatlanság volt. De velem angolul társalgott, még pedig úgy, ahogy csak született angoltól telhetik. Nemcsak a kiejtése volt kifogástalan, hanem ismerte annak a társaságnak, melyben mozgott, legdivatosabb frázisait is. Velem főleg a párisi vendéglőkről beszélt; úgy látszott, külön tanulmány tárgyává tette az ebédelés művészetét, s nyilván tapasztalatai eredményekép némi áldozatot kellett hoznia a termetének.