Legtávolabb a haláltól [antikvár]

Részlet a könyvből: "Paul! Születésnap. Először ünneplem egyedül. Fekszem a sötét szobában, és hallgatom az otthonról hozott zenét. Arra gondolok, ami történt. Itt talán merek gondolni rá. Biztos vagyok benne, hogy már sosem leszek boldog. Reggel felébredtem, elindítottam Susant az iskolába, és a kisbusszal ugyanúgy bementem dolgozni, mint mindig; készen arra, hogy megvalósítsam az életet - a szép pillanatokat töredékesen, a csúnyákat olyan épen és szilárdan, amilyenek tudomásom szerint mindig is voltak. Még mindig nem tudom, létezhet-e boldogság. És ha igen, felismerem-e. De tegnap este, amikor az utcai lámpák fátyolos fényében sétáltam, és betértem egy kávézóba, bort ittam, és néztem az ablakból a járókelőket, rövid időre megkönnyebbültem. Köszönöm.