Laurosz [antikvár]

A XV. századba varázsol bennünket Vodolazkin könyve: az embereket hol pestis, hol éhínség pusztítja, a keresztények a világvégére készülnek, de Kolumbusz közben felfedezi Amerikát És valahol Oroszországban él egy különleges képességekkel megáldott orvos, Arszenyij, aki sorba járja apestises falvakat, meggyógyítja, akit lehet, s elkíséri a halálba a gyógyíthatatlanokat. Messze földre eljut a híre, de ő maga sehogy sem lel nyugalmat: tudja, hogy élete nagy bűnét nem lehet jóvátenni. Egyre cipeli keresztjét, szent eszelős lesz belőle, aztán zarándok, aztán szerzetes, újból az emberek gyógyításának szenteli minden erejét s végül remeteként éli le utolsó éveit. A Laurosz egy középkori orosz szent élettörténete, de sokkal több is annál: időtlen könyv az örök szerelemről és az időről, amely talán nem is létezik. Olyan könyv, amely furcsa, már-már elveszett érzéseket ébreszt az emberben: irgalmat, könyörületet JEVGENYIJ VODOLAZKIN 1964-ben született Kijevben. Középkorkutató, Dmitrij Lihacsov tanítványa. 2009-ben jelent meg első regénye Szolovjov i Larionov (Szolovjov és Larionov) címmel, amely komoly sikert aratott. A Laurosz a 2013-as esztendő irodalmi szenzációja lett, Vodolazkin a Nagy Könyv és a Jasznaja Poljana-díjat is elnyerte vele. Évek, talán évtizedek óta nem született a Laurosz-hoz fogható nagyregény Oroszországban.