Laura diplomáciai kalandjai [antikvár]

Részlet a könyvből: "I. Koppel, Bradford-szigetek Pentik Laura konzul egy esős, őszi délutánon érkezett meg első kiküldetésének helyszínére, egy kellemes, mediterrán éghajlatú szigetország Koppel nevű fővárosába. Persze tele izgalommal. Huszonhat éves, ez volt az álma: nagykövetségen dolgozni. Korábban ügyvédkedett is, a jó nevű Doktor Kotári irodájában unalmas ingatlanszerződésekkel bíbelődött, azután korábbi tanára, Neszményi professzor munkatársa lett egy önkormányzat jogi osztályán, de ott sem érezte jól magát. Vagy inkább: nem érezte fontosnak magát. Lehet, hogy nem is volt fontos. Igen, izgalom is volt benne, de elszántság és önbizalom is. Most megkapja a nagy lehetőséget. Kihívásokat keresett. Simon Ernő, a középkorú, hibás fogazatú, álmos tekintetű hivatalsegéd lelkesedés nélkül fogadta a repülőtéren. Laura többre számított. Nem, nem a nagykövetre, de legalább egy diplomatára vagy egy virágcsokorra. Beemelték a csomagokat az autóba, pontosabban Laura emelte be őket, mert Simon a hátfájására panaszkodott..."