Küzdelmek I-II. [antikvár]

Részlet: - A viszontlátásra, signora Giulia, a viszontlátásra, kis Lucillám - búcsuzott Arconti Roberto, a fiatal mérnök Dal Bononétól és a leányától, mielőtt azok beléptek a milánói Galleria Vittorio Emmanuelén levő előkelő divatkereskedésbe. Signora Giulia kissé elhúzta a száját, nem tetszett neki, hogy Roberto annyira bizalmaskodik a leányával, de aztán mégis mosolyogva szólt vissza: - Addio! Maga hóbortos! Lucilla mit sem szólt, de olyan pillantást vetett Arcontira, a mi átjárja a férfit, főleg ha az még csak huszonkét éves, mint Roberto volt. Lucilla nagyon szép volt. Alakja karcsú, a szemei nagyok és feketék, a szája orrocskája klasszikus, szénfekete haja göndör és fényes volt még még jobban kiemelte pompásan formált homlokának fehérségét. Szép volt Lucilla és tudta azt; sokaktól hallotta már.