Kubány [antikvár]

Részlet a könyvből: Éjféltájt lovas kaptatott a környéken Aranykörtének nevezett dombra. Az apró pusztai ló lába alól bagoly röppent fel és furcsa, riasztó rikácsolással repült a közeli erdő felé. A lovas hátrafordult a nyeregben s pillantása messze elkísérte a borzolt tollú, árnyékhoz hasonló madarat. Lenn, a meredek mélységben, a szűk szakadékból kitörve, folyó morajlott. Kubány felől, nyirkos melegbe burkolva a kurgánt, köd emelkedett, amelyet a balparti hegyeken támadt, hűvös szellő újra lefelé vert. A lovas az Aranykörtéről halkan leereszkedve, korbácsával megcsapkodta lovát. A ló nyomában susogott a letaposott fű és amikor elérte a Birjucsi-szakadék felé lejtősödő országutat, patái csengve koppantak a bőséges esőzéstől átázott, kavicsos, száradó földön.