Kreutzer-szonáta [antikvár]

Részlet: Kora tavasszal történt. Második napja utaztunk már. A vasúti kocsiba rövid távolságra utazók jöttek be s mentek ki, hárman azonban, úgy, mint én is, a vonat végállomásától jöttek: egy nem szép s már nem fiatal, elkínzott arcú, dohányozgató hölgy, akin férfias kabát és sapka volt; a hölgy ismerőse, egy negyven év körüli beszédes ember, akin minden holmi új volt és akkurátus, meg egy félrehúzódó, alacsony termetű, ideges mozgású úr, aki nem volt még öreg, de göndör haja nyilván idő előtt megőszült, s szokatlanul csillogó szeme gyorsan járt tárgyról tárgyra. Régi, de drága szabónál készült kihajtós báránybőr kucsma. A kabátja alatt, amikor kigombolkozott, ujjas és hímzett orosz ing volt látható. Ennek az úrnak különös tulajdonsága volt még az is, hogy időnként furcsa hangot hallatott, mely köhécseléshez vagy elkezdett s félbeszakított nevetéshez volt hasonló. Ez az úr az út egész tartama alatt gondosan kerülte az érintkezést és ismeretséget az utasokkal. A szomszédok megszólítására kurtán és élesen felelt, s vagy olvasott, vagy az ablakon kinézve dohányzott, vagy élelmiszert vett ki öreg útizsákjából, s teázott, falatozott.