Krajcár Pista [antikvár]

Részlet a könyvből: Krajcár Pistukát szülőföldemről, a bánáti Marosvárról küldték a nyakamra... Boldogult nagybátyám és az ő boldogult nagyapja - állítólag - együtt serénykedett annakidején Bosznia megszállásánál. Ezen az időszerű alapon kérte meg az ő családja az én családomat, hogy "idegenvezessem", vagyis kalauzoljam a filléres-gyorssal felránduló fiút. Pistuka nem fog alkalmatlanságot okozni - írták istenkedően -, páratlanul jámbor, jó vidéki gyerek. Az a fő, hogy olcsó, de jó ellátásban részesüljön. Pistuka még nem ismeri az életet - húzták alá -, ügyefogyottan bánik a pénzzel, hát nagyon rászorul kipróbált gyámolítóra, aki biztos kézzel elirányítja a fővárosi forgatagban. És az a kipróbált gyámolító csakis én lehetek... Az igazat megvallva, nem ragadtatott el a megbízás. az vesse rám az első követ, aki elkényelmesedett agglegény lététre üdvös időtöltésnek tartja holmi idegen gyerkőccel vesződni Pesten...