Kötélen [antikvár]

PROLÓGUS Boldog vagyok, mi más lehetnék? Dárius Kopp a kert közepén állt, a virágágyás és az olajfák közötti szabad területen, és felnézett a vulkánra. Ilyenkor, kora reggel a kert még nyirkos és sötét volt, de odafent már előbújt a nap. A felhők nyakfodorrá húzódtak össze a hegy körül, a kúp tisztán látszott. Hosszú, fehér füstcsík szabadult el belőle, és kifelé, a tenger fölé lebegett. A vulkán látványa kora reggel és bármely más napszakban: ezt nem lehet elrontani. Amikor Gabriella, mint minden nap, hat előtt tíz perccel kinézett az ablakon. Kopp még mindig ott állt. Az asszony kinyitotta az ablakot, és jó reggelt kívánt. Már fent vagy, az jó, akkor még van rá időd. A hármasban villanykörtét kell cserélni, és a konnektor is lóg. Nyolc körül el kell indulnom, felelte Kopp. Erről beszélek. Még le se zuhanyoztam. Kopp ezt már nem mondta. De később sem zuhanyozott le. Csak az arcát, kezét, hónalját mosta meg. Ennyi idő alatt meg sem melegedett a víz. Borotválkozás: mindig, mert ha nem, később