Kísértetregény [antikvár]

Első fejezet, amelyben valóban a kezdet kezdetén vagyunk Szerémi majd meghalt a röhögéstől, ha arra gondolt, hogy főnökasszonya most szentül hiszi, azon a tetves kimutatáson dolgozik, amivel őt kegyeskedett megbízni. Na persze az is készül, már hogy is ne készülne (a Luca széke is mindig elkészül időben): ha odajön valaki, csak egy kattintás az egérrel, és máris azok a gyönyörűséges, színes, félkész diagramok látszanak a képernyőn, amelyekre a nő olyan nagyon áhítozik. Láthatják, milyen szépen formálódnak, hogy majd látványosan érzékeltessék az év hónapjainak bontásában, rávetítve persze a tavalyi esztendő hasonló időszakaira a könyvtár könyvkölcsönzési tendenciájának alakulását. Fenomenális. Már ez az elnevezés önmagában! Hát mi a francért szerzett két egyetemi diplomát, gondolta Szerémi, ha nem azért, hogy ilyen marhaságokkal töltse az időt? És mindezt azért, mert őfőasszonysága a könyvtárosok évi közgyűlésén prezentációt óhajt tartani, de ebből csak annyit lesett el eddig másoktól, hogy valami