Kisértetek [antikvár]

Részlet a könyvből: Kisértetek Akkor érezte először, hogy szédül és láza van, amikor kiszállt a vonatból. A vidéki állomáson csend volt, csak a jelzőcsengő hangja pergett élesen., tisztán; a zúzmarás februári estén hidegen lobogtak a csillagok, a távoli folyóvölgy puszta fái között sírva vonult tova a szél, egyre beljebb a havas rónaságra. Az állomási épület emeleti ablakai fényben úsztak, - estély volt főnöknél, a kisváros szeladonjai aforizmákat mondtak a ház asszonyának, míg a férj, a főnök, - katonatisztes karcsúsággal hajladozott a vágányok mentén. A vizsgáló-lakatos kalapácsa megcsendült a tengelyeken, azután csend lett újra. Éppen beszállt az urasági hintóba, amikor a vonat továbbindult Visszafordult és utánanézett, amíg az utolsó kocsi vörös lámpása is eltűnt. És akkor nagyon szomorú és árva volt, a messzeségből az elhagyott főváros ezerhangú hívását hallotta és ott kellett ülnie mozdulatlanul a kocsi párnáin, bezárva a csend, a hideg és a láz titkos egységébe.