Kisemmizve [antikvár]

Elsőfejezet Sydney Wells egyre csak a nyári záport bámulta odakint, és úgy érezte, mintha víz alatt úszna. Az elmúlt nyolc napot sokkos állapotban élte át. Andrew, aki tizenhat évig volt a férje, felült a kedvenc motorjára, és útnak indult, hogy elintézzen valamit. A connecticuti házuktól nem messzire lévő gyér forgalmú mellékúton haladt. Rajongott a gyors autókért és a régi motorkerékpárokért, most is az egyik legjobb motorjával, egy Ducatival ment. Azt mondta, csak elugrik pár percre, de még órák múlva sem jött haza. Sydney arra gondolt, hogy összetalálkozhatott egy barátjával, vagy eszébe jutott, hogy a tervezetten kívül még elintéz ezt-azt, ha már eljött otthonról, és ezen a meleg nyári napon amúgy is élvezet a motorozás. Amikor felhívta, nem vette fel a mobilját. Az autópálya-járőr később elmondta, hogy valami vizes folton és kavicshordalékon megcsúszott, és bár rajta volt a sisakja, a szíját nem kapcsolta be. Hiszen csak ide ment a szomszédba. Amikor a motor megcsúszott, a sisak lerepült a fejéről. Azt mondták, az ütés azonnal végzett vele. Ötvenhat évesen. A negyvenkilenc éves Sydney pedig ott maradt özvegyen. Az egész annyira valószínűtlen volt. A teljesen ismeretlen és lehetetlen helyzet végképp abszurddá vált, amikor Sidney-t felkereste a férje ügyvédje. Andrew az apjától örökölt befektetési cég vezetője volt, emellett felelősségteljes férj, az első házasságából született harminchárom éves ikerlányai apja, és Sydney két lányának, Sabrinának és Sophie-nak a mostohaapja.