Kisebb elbeszélések II. [antikvár]

Részlet: Ősszel, kiváltképen novemberben, gyakran vannak olyan nedves, borongós és komor napok, a mikor még az egészséges ember is megunja az életet. A mióta Kamonka beteges lett és nem dolgozott többé az "Irgalmasság" czimü szobrán, sokkal jobban gyötörte őt a rossz idő, mint a betegsége. Minden reggel fölkelt ugyan és odavonszolta magát a müterem nagy ablakához s abban a reményben, hogy majd derült kék eget lát, megtörülte az ablakot: de az ég csak nem akart barátságosabb arczot ölteni. A felhők egyre eltakarták a napot; a kövezet, bár nem esett az eső, olyan volt, mint a szivacs, mikor teleszijja magát vizzel. Minden csuszós volt, nedves és sikamlós s az ereszről egyre csepegett a viz, a mi a ködből csapódott le...