Kis ügy [antikvár]

Fedlapja kopottas.
Történelmünk színhelye Tóvár. A cselekmény 1988 elején indul, csupa képzeletbeli alakokkal, de azért mégis az életből vett, összegyúrt, tipizált személyiségekkel. Olyan emberek elevenednek meg, akiket a történelem formált olyanokká, amilyenek. A kor gyermekei, teremtményei. Ki fent, ki lent, ki középen, és mindegyik tette, teszi a dolgát azóta is. De az, hogy hogyan, nagyon nem mindegy. Tóvár megyei jogú város egy intézményének szétveréséről szól ez a história, miközben általános jelenségek is kirajzolódnak. Mégpedig erkölcsi, közéleti hitványságok, gyarló kis emberi ügyeskedések, gyávaságok, és tisztességesen helytállni akarók világáról. Azóta is: se a jók, se a herék számára nem egészen úgy alakultak az események, ahogyan megérdemelnék. A szétverők, a kártevők és a szétvertek javarésze 1992-ben is tevékeny magyar állampolgár! És az előbbiek, micsoda önérzetesen és érzékenyen önérzetesek, öntudatosak. Mert hogy ma hol állnak, az se lehet közömbös senkinek. Arany János tengerihántás közbeni bölcs intelme szerénykedik elém: "Ti leányok ne tegyétek." Dehogy akarok én olcsón aktualizálni, de hát mégis csak a földi esendőségek és a csillagos ég összevetése ez. Ám az a "ne tegyétek" sokuknál, mennyi de mennyi embernél milyen kívánatos lenne ma is. Egy "kis ügy" ábrázolása, ha talán nem is példaértékű, de emlékeztetőnek, figyelmeztetőnek nem árt. Mintha a jövő naturálszelekciója is ezt kívánná. Meg hogy az az "ubi bene, ibi patrin" - ahol jó, ott a hazám -, egyszer már ne igazolja a ruhatárnyi köpönyeget ide-oda forgatókat.