Királyi úton [antikvár]

A szerzővel, Frans Horsthuissal való találkozásom és vele kialakult barátságom, kiemelkedő élménye életemnek. A hetvenes évek végén találkoztunk először, amikor ő a Kismarosi Migazzi Kastélyban kopogtatott, ahol én a Nővérek Szociális Otthonának papja voltam. Kérte, hogy misézhessen a kápolnában. Meghívtuk ebédre és késő délutánig beszélgettünk. Lenyűgözően érdekes volt az a beszélgetés. Estefelé autón vittük őt vissza Szokolyára, ahol barátjával, egy holland kereskedővel a református tiszteletes vendégei voltak, akinek Hollandiában nyomtatott magyar Bibliákat hoztak. A tiszteletes úr felesége mesélte el, hogy amikor két vendégük megérkezett, ő egyedül volt otthon, de betegen feküdt és mozdulni sem bírt. A két holland nagy részvéttel állt meg ágya előtt és szokatlan kérdést tett fel neki, amit még férje sem intézett hozzá, hogy hisz-e Jézus Krisztusban. Meglepődött és hirtelenében ezt mondta: "Azt hiszem, hogy hiszek." A két vendég erre föléje tartott kézzel valami különös nyelven imádkozni kezdett és ő egyszer csak azt érezte, hogy semmi baja. Föl tudott kelni és kiszolgálta vendégeit.