Két világ [antikvár]

Első fejezet 1939. szeptember 1. Hatalmas ricsaj uralkodott a játszótéren. Voltak gyerekek, akik fölös energiáikat kergetőzéssel és kiabálással vezették le, és voltak, akik csak csöndben bambultak maguk elé megigézetten. A táskáik és a zsákjaik nagy halomban hevertek az iskola falánál. A nyári szünet pár nappal korábban ért véget, mint általában, és bár ezt az exodust már elpróbálták párszor az előző évben, Louise-nak kétségei voltak afelől, van-e fogalmuk a gyerekeknek arról, mi is történik velük. Honnan lett volna, ha még ő sem tudta igazán? A hatóságok igencsak biztosak lehetnek abban, hogy háború és bombázások következnek, ha a fővárosi gyerekek ilyen tömeges kitelepítését rendelik el. Miss Hereward, az igazgatóhelyettes vadul megrázta a kezében lévő csengőt, amikor az iskola kapuja előtti járdaszegélynél öt autóbusz parkolt le. - Táskákat a kézbe, gyerekek, és osztályok szerint sorakozó! - kiáltotta. - Megtanulhatnátok végre. Louise megragadott két gyereket a kabátja hajtókájánál fogva: - Frederick Jones és Margaret Gordon, ti mentek elöl. A többiek utánuk. A többi tanár is követte a példáját. A káoszból szép lassan rend lett, és az öt osztály kettes oszlopokban felsorakozott, készen az indulásra. A táskáikat már kinyitották és ellenőrizték, hogy az anyukák számára korábban megküldött