Bővebb ismertető
Részlet az első műből:
A fölbukkanó nap által bearanyozott síkságon a kövér, életet lehelő füvet eltaposva, meredten fekszik egy holttest. Köröskörül a buja lóherén vércseppek közé keveredett a reggeli harmat, szokott csillogását elvesztve; az apró sas húsos levelei, a mint a hajnali fuvalom lengeti, úgy tünnek fel, mint megannyi hegyével függőlegesen fölfelé állított kard, miknek véres pengéje rezegve hajlong. a szomszéd hangyafészek lakói tömör csoportokban tódulnak a komor szinhelyre, hol az ünnepélyes csendet csak egy-egy holló szárnycsattanása veri föl, vagy a szél siró nyögése, mely szakadozott közökben meg-megzörgeti a fűzfabokrokat és tompán elhallgat, mintha érezné, hogy a természet ma halottas ház. egy vadászeb fekszik a hulla mellett és nyalja a megaludt vért, aztán kiölti hegyes, szederjes nyelvét, hű, okos szemeit behunyja, mintha gondolkoznék, majd felszökik, körülugrálja a véres tetemet és kínosan vonit fel; füleit nem hegyezi, azok lekonyulva függnek le, jeléül, hogy nem élő állatot illet borzadályos hangja - az eget ugatja.
Ah, egy élő állat közelít! Egy gyámoltalan megiramodott nyúl. Ép imént veré fel vaczkából a pór kaszája.