Kenyér [antikvár]

Aki fölemelted e könyv címlapját, türd kérlek ezt az egynéhány sor irást, amit a cimlap és a könyv lapjai közé csempészek. Érezném a mulasztást, ha nem jelezném itt, mi mindent nem találsz ebben az ugynevezett könyvben, amely háború idejében termett. Az emberiség fájdalmának lefolyása, a földi boldogság sötétlő megoldása: a halál és az élet átmenete a halálba és minden ember és minden óra nincsen benne s a magas értelem és a mély lélek válasza mindenre, minden ami kötelessége volna betüknek, hiányzik ebből a szegény összevissza könyvből. Amit ujságpapiron elbirnak és engednek az idő kényei s amit egy penna körülmények, idegen szempontok, szüknél-szükebb közösségek, a hasztalanság szégyenült tudata, unalom, megtört veszteglési vágy közös ködéből kiszúródva mivelhetett, az van csak itt a számozott lapokon Előtted, mindent tudó s érző olvasó. Fogadd megbocsátással, ha szabad hogy kérjelek. Azokra az eseményekre, dolgokra, melyek árnyékát e lapokon találod, talán nem is emlékszel már és én elengedem, hogy emlékezzél azokra s kivánom is Neked, hogy tudd azokat elfeledni s e lapokat is feledd el kérlek, mert a lapokat könnyebb is elfeledni, mint a napokat. Békét kivánok Néked és szép időt, életet, nehéz örömöt és könnyü szenvedést, mindent úgy, ahogy Néked a legjobb. Tisztelőd, bámuló s odaadó hived: e könyv szerzője.