Kéj [antikvár]

A Nobel-díjas írónő antipornográfiának tekinti regényét, amelyben "minden a nyelvben történik és nem a tartalomban. Az alaphelyzet nem ritkaság, csak a végletekig kiélezett." Jelinek elképesztő, vad nyerseséggel írja le, hogy a gazdag papírgyárosnak két egymással szerves összefüggésben lévő dolog a lételeme, a hatalom és a szex, de a sorrend akár fordított is lehetne. Ennek a férfinak valamilyen módon mindenki a rabszolgája: a munkásai, a neje, de még a gyereke is. A könyv csupa gúny, csupa kemény bírálat, széteső (szétesett?) világunkról, fogyasztói társadalmunkról, elsekélyesedett emberi (emberi?) kapcsolatainkról. A mondatok tele vannak érzékiséggel, amit Tandori Dezső páratlanul leleményes átültetése kitűnően visszaad. Higgye el, kedves Olvasó, mire Ön a tizedik oldalra ér, kétsége sem lesz afelől, hogy a szereplők összes cselekedete, az autóvezetéstől a mosogatásig, merő KÉJ.