Kásahegy [antikvár]

SZEMÉLYI ADATOK Csermalek Félix a HATT (Hangulatot Terjesztő Társaság) igazgatója - amikor a személyi ívet kitöltés céljából átadta nekem, szükségesnek tartotta megjegyezni: - Ne ijedjen meg. Csupán formalitás. Nem ijedtem meg. Csermalek évek óta ismer. A tavalyelőtti szilveszteri mulatságon hajnalig húzatta fülembe azt a régi dalt: Ami elmúlt, mintha soha meg sem történt volna . . . Meg kell jegyeznem, férjemnek nem volt ínyére Csermalek hódola-tának eme formája, meg aztán a saját kedvére való nótaszó mellett kívánt vigadni: s ezen már-már összekülönböztek. Szerencsére még idejében beköszöntött az 1954-es boldog újesztendő, mindnyájan lelkesen kiabáltuk: - Bort, búzát, békességet! - végül Csermalek felajánlotta, foglaljam el mellette a HATT-ban a hangulatot irányító másodtitkárnői állást. Szóval Csermalek pontosan tudja, ki vagyok, éppen ezért érzi kötelességének bebizonyítani a HATT kollektívájának, hogy én, Takács Antónia, nem vagyok az a Pörge Cecília, aki a század elején Hannoverben meggyilkolta a nagymamáját. Ezt eddig rendjén valónak találom. Csupán nehéz lesz bebizonyítanom, hogy nem vagyok az a bizonyos Pörge. Mert ugye arról, hogy az vagyok, aki vagyok, birtokomban van egy csomó irat. Születési és házassági bizonylat, keresztlevél, iskolai bizonyítványok, szakképzettségi tanúsítvány és így tovább, és így tovább De hogyan bizonyítsam be ennek az ellenkezőjét? Még szerencse, hogy egészen félreérthetetlen kérdések is találhatók az íven. Mint például itt fent, a papiros jobb sarkán az első. 1. NÉV ÉS CSALÁDI NÉV: Nos! A nevem? Ugyebár, ha én Pörge Cecília volnék, akkor semmi esetre sem írnám ide: Pörge Cecília. Viszont, ha azt írom, hogy Takács (ami 9