Karnevál Velencében 1788 [antikvár]

Részlet a könyvből: "Első fejezet, melyben Gaston d'Aubigny levelet ír haza az édesanyjának, Párisba. Az "Arany békához" címzett jóhírű vendégfogadó emeleti szobájában - finoman megrajzolt ablaka idegennek furcsa zegzugos térre nyílik - gyertyavilág mellett az asztalnál ült, pergámen-lap fölé hajolva, ujjai között a fehér lúdtollal, a levél írója; gyors szeme végigsietett e most készült sorokon: Drága jó Anyám! Magam is meglepve látom, hogy itt vagyok. Ez úgy történt, hogy tegnapelőtt diáktársaim közül nehányan beszélni kezdtek a velencei karneválról, s amit mondottak, bizony nem hatott másképpen, mint zsibbasztó mese, mellyel felnőtt bódít hiszékeny gyermeket. S amint ezt hallgattam, mindenféle indulatok kezdtek dolgozni bennem, és mert Páduából ide könnyű az út, este hajóra ültem, hogy eljőjjek magam és megnézzem, mi igaz mindebből a most hallott, bosszantóan tarka meséből."