Karácsonyi csók [antikvár]

Első fejezet Konrád Juncker a bérelt kocsi elé fogott kimerült lóra csettintett a hólepte úton. Általában jóval sötétedés előtt elérte San-fortht, de a sűrű hóesésben erről szó sem lehetett. Az útelágazásnál lévő tábla a Fehér Rózsa fogadó felé irányította az utazót, az elegáns szálláshelyre, amelyet a barátja, Thorn, Thornstock hercege említett egyszer. - Tarts még ki egy kicsit, és utána pihenhetsz - motyogta Konrád a lónak. Remélte, hogy nem téved. Korgott a gyomra, a szemöldökét belepték a hókristályok, és a nagykabát sem tartotta melegen. Pár száz nehéz méter után az út hirtelen kiszélesedett, és egy örökzöldek által körülvett takaros épület kör alakú felhajtójához vezetett. Az íves bejárati kapu felett a felirat: Fehér Rózsa. Végre megérkezett. Első pillantásra teljesen kihaltnak és elhagyottnak tűnt az épület. Sehol egy fürge lovász, aki a kocsi elé fut a lóért, és az épületből egy hang sem szűrődött ki, ami odabent étkező és iszogató vendégekre utalna. Pedig a hóvihar oly hirtelen csapott le, hogy senki sem folytathatja lóháton vagy kocsin az útját. Kényszerpihenőt tartó utasokra számított, pont olyanokra, mint ő. Úgy hírlett, a fogadónak nagy istállója van, amely nyilván a másik boltíves átjárón túl helyezkedett el. A ló a fülét hegyezte, mintha tudná, hogy biztonságos helyre kerül, amíg el nem áll a vihar, és ismét járhatók nem lesznek az utak. Konrád leugrott a bakról, egy póznához kötötte az állatot, és belépett az istállóba. Egyetlen lovászt sem látott, pedig