Karácsony [antikvár]

Fehér, frissen meszelt a mennyezet. Fehérek a falak is a mennyezettől lefelé embermagasságig, ahol ujjnyi széles okkersárga csík fut körbe az egyik ajtófélfától az ablakmélyedésig és az ablakmélyedéstől a másik ajtófélfáig. A csík alatt vízzöld csempe burkolja a falat. Vízzöld a padló is, ragasztott Ünóleum, sima és fényes. < A másik két ágy üres. Feszes és makulátlanul fehér rajtuk a lepedő. Vadonatúj, szinte kékesfehér a takaró és a vánkos huzata is, friss vászon, még nem sárgult meg a sok mosástól. Fehér és tiszta a mennyezeten a lámpa, egyetlen légypiszok se pettyezi. Fehér az üvegajtós gyógyszeres szekrény, ragyog az oldalán a lakkozás. Fehér a frissen festett ajtó, fehér az ablak kerete is, párkánya is, fehérek az ágyak mellé állított székek. Fehér a sarokban a virágállvány, és fehér rajta a fordított csonka gúla, a növénytartó, amiből jól fejlett filodendron ágaskodik a magasba. Levélfüleinek zsíros zöldjével élő, üdítő, idegen szín a szoba élettelen fényű felületei között. Ez nem kórterem. Betegszoba. Olyan betegeknek fenntartva, akiket valamilyen okból különleges gondoskodásban akarnak részesíteni, meg akarnak kímélni a zsúfolt kórtermek ártalmaitól, nehéz emberszagától, a többi beteg panaszaitól, nyöszörgé-sétől, horkolásától, krákogásától, csoszogásától, motozásától, saját fogalmazásban előadott részletes kórtörténetétől. Itt csak három ágy van, és a három közül is csak az egyik foglalt. Ide a folyosó neszei-zajai se hallatszanak be, mert az ajtó pontosan zár. Fehér az éjjeliszekrény is az ágy mellett. Tetején tisztán csillog