Jómadarak [antikvár]

Részlet a kötetből: Levelet hozott a postás A nyugdíjazás előtt álló, görnyedt hátú, pufók arcú postás - akinek egyik vállát úgy elhúzta az évtizedeken át cipelt jellegzetes postástáska, hogy már-már testi hibásnak is tűnik - idegesen nyomta az öreg bérház első emeletén lévő lakás csengőjét. Csrrrr Brrrr Chipppp Ging-gong Trallala-trillala - A rossebbe! Már megint felszerelt valami átkozott zajcsinálót a művész úr csemetéje. Mégis mekkora lárma szükséges ahhoz, hogy kinyíljon ez az agyonmázolt, szúette ajtó!? - így dünnyögött, morfondírozott, lábával idegesen toporogva, míg végül azért csak megmozdult a kilincs. Csikorogva csattant a zár. - Ki az!? Hát mindig zavar valaki - hangzott a félig nyitott ajtón át az ingerült kérdés. - Levelet hoztam! A címzésből látom, hogy külföldről érkezett. - Micsoda!? - vágódott valósággal a postás elé Szaszkovics Zs.