Jó barátok [antikvár]

Fedlapjai enyhén kopottasak.
A ​brit kémregény-irodalom élő klasszikusa, David Cornwell, ismertebb, írói nevén John le Carré 1931-ben születet a Dorset grófságbeli Poole-ban. Svájcban és Oxfordban járt egyetemre. 1959 és 1964 közt külügyi szolgálatot végzett Németországban, s itt közvetlen kapcsolatba került a hírszerzés világával. Alakjai épp ezért korántsem James Bond-szabású mesebeli szuperhősök. Regényeiben a kémek életének kalandokban szegényebb, de valóságos emberi drámákban gazdagabb világa tárul fel. Kiváló hangulatteremtő képessége, rendkívüli dramaturgiai érzéke, elegáns stílusa és szellemes dialógusai miatt nem csak műfajában ismerik el érdemeit, a kritikusok legtöbbje klasszikus szépirodalmi mércével mérve is kiváló írónak tartja. Új regényének két főszereplője: az önzetlen és kicsit hóbortos angol, Ted Mundy, és Sasha, az igen tehetséges, ám megváltó ideológiáknak a megszállottságig elkötelezett német diákvezér. A hatvanas évek baloldali diákmozgalmaiban ismerkednek össze, Nyugat-Berlinben akcióznak, míg a rendőrség szét nem robbantja szervezetüket. Mundyt összeverik és hazazsuppolják, világjáró amatőr színtársulatokat kísérget, így találkozik újra Kelet-Németországban Sashával, aki zseniális szervezőkészségét most a Stasinál kamatoztatja. De kiábrándult a szocializmusból, és Mundyval küld üzenetet az angol titkosszolgálatnak: kettős ügynöknek ajánlkozik. Mundyból lesz a kapcsolat, őt is kiképezik hírszerzőnek – értékes munkát végeznek, amíg csak tart a hidegháború. A rendszerváltás után Mundy Németországban köt ki mint idegenvezető. S ekkor megint felbukkan Sasha. Immár a legutóbbi iraki háború zajlik, a frontok jóval kuszábbak és homályosabbak. Sasha és az idealista Mundy új feladatba vágnak, egy alapítvány szolgálatába szegődnek, amely az amerikai politikát akarja leleplezni, mígnem kiderül…… De ennél többet már igazán nem árulhatunk el. Elég az hozzá, hogy a feszültség fokozódik, és hogy a könyv Le Carré legjobbjai közé tartozik.