Jézus király [antikvár]

ELSŐ R E S ELSŐ FEJEZET. Együgyűek. En, Agabus, Alexandriában fogtam ehhez a munkához, Domitianus császár kilencedik évében és befejeztem Rómában az ő tizenharmadik évében.*) A csodatévő Jézus története ez, aki jogos és törvényes örököse volt Heródes zsidó király birtokainak, akit Tiberius császár tizenötödik évében halálra ítélt Pon-tius Pilátus, Júdea főkormányzója. Jézus sokféle cselekedete közül nem a legkevésbbé csodálatos volt az, hogy ámbár a kivégzői a szabályos keresztrefeszítés után halottnak mondották és sírba helyezték, két nap múlva visszatért Jeruzsálembe galileai barátaihoz és meggyőzte őket, hogy nem kísértet; aztán elbúcsúzott tőlük és éppen olyan rejtélyes módon eltűnt. Jézus királyt (mert joga volt ehhez a címhez) most istenként imádja egy szekta, amelyet pogány kresztiánoknak neveznek. A kresztiánok általánosabb neve a keresztényeknek, vagyis „a fölkent király követőinek". A kresztián szó jelentése: „a Chrestos vagy Jó Ember követői" a jóság itt egyszerűséget, egészséget, boldogságot jelent ezért kevésbbé gyanús kifejezés a hatóságok előtt, mint a „keresztény". Mert a „Christos" szó kihívást jelentett a császárral szemben, ^ki kifejezést *Kr. u. 89—93. 5