Bővebb ismertető
Jeruzsálem, napjainkban
A lőrésnyi méretű ablakok, melyeket a hajdani lakók vájtak a vastag falakba, csak néhány karcsú fénynyalábot eresztettek át. Az óvárosban bérelt szállás alig emlékeztetett Ármin Friedmann szüleinek nagyvonalú manhattani lakására. Kicsi, szőnyegekkel bélelt szobácska volt, amely a nyári forróságban hűvös menedékül szolgált, ám most decemberben meglehetősen cellaszerűnek mutatta magát.
Persze választhatott volna egy modern apartmant is, beköltözhetett volna egy minimál stílusú condomíniumba, lehetnének európai szomszédai, de szentföldi tartózkodásának harminchat hónapját ebben a kiszámíthatatlan feszültségben kívánta eltölteni. Ütközni kívánt, szabályokat mérlegre tenni, ítélni, elvetni és befogadni.
- Jeruzsálemben soha ne járjon rövidnadrágban - tanácsolta nevetve a nagykövetség sajtótitkára még a repülőtéren, ideérkezése ötödik percében. - Az itteniek azonnal kiszúrják, hogy maga amerikai. Jobb, ha megpróbál beolvadni, már ha egyáltalán át akarja élni ezt a - és nem fejezte be a gondolatot. A város felé bökött, de a mozdulat nem az épületekre vagy a látványra vonatkozott.
És Ármin tudta, mire céloz. Mindennél jobban kívánta ezt a kimondhatatlan érzést, ami formátlanul néha megzendült benne, és aminek létezéséről sokáig nem tudott, de később mikor már tudatosan foglalkozott önazonossága feltárásával, még akkor is szívesebben letagadott mások előtt. Egyedül csak valami félidegen lánynak vallotta be, mikor egymás mellett feküdtek az eilathi strandon, hogy nem kifejezetten az Al-Aksza mecset alatti ásatások miatt vállalta ezt a munkát. Ügyetlenül beszélt erről az érzésről, és óvatosan. Nem szabad azt hinniük, hogy ő is egy romantikus, gyökérkereső amerikai itt, Izraelben. Ráadásul csak félig meddig az, anyai ágon ír vér is csordogál az ereiben, s ennek a dupla genetikai megerősítésnek köszönhető élénkvörös üstöke, amely kisiskolás korában jelentősen megosztotta az ellenkező neműek érdeklődését iránta. És bár nincs meg-megrángó húr lelke mélyén, de akarja ezt a mindennapi misztériumot, aztán majd végleg visszamegy a Fifth Avenue-ra, és elmeséli másoknak, feltétlenül továbbadja majd, hogy van az a kis kávézó a Jaffa úton, és mellette meg az arab képeslap üzlet a régi metszetekkel.
- Ébredj, kifelé az ágyból ásós ember! Főzz kávét szaporán, és ne lapíts nekem a lubovicsi takaró alatt!
Edit áll a gyenge fényfolyamban. A szemközti szomszéd. Kulcsa van a lakáshoz, bár valószínűleg ezúttal nem kellett használnia, tegnap éjjel ugyanis Ármin többet ivott a kelleténél és még a zárról is megfeledkezett.