Jerikó rózsája [antikvár]

Első fejezet A fiatal papnövendék sietős léptekkel haladt végig az apátság hosszú, sötét folyosóján. Megállt egy tölgyfából készült méretes ajtó előtt és bekopogott. Várt néhány másodpercet, majd újra kopogott, de válasz most sem érkezett. Félénken benyitott. A félhomályba burkolózó terem falait körben polcok és üvegajtós szekrények borították tele értékes, régi könyvekkel és kódexekkel a világ minden tájáról. Egyik sarkában a téglából rakott több száz éves kandalló mellett hosszú, megvilágított íróasztal állt, megrakva vaskos kötetekkel, és meglepő kontrasztként néhány bonyolult, modern technikai eszközzel. Az asztal bal oldalán tömzsi, fehér fémtestben modern elektronmikroszkóp álldogált méltóságteljesen. Mellette nagyméretű monitor kékes fénye mutatta a legutóbbi vizsgálat eredményeit. Az asztal közepén kisméretű laborcentrifuga és szintén fehér fémvázban egy optikai mikroszkóp pihent. Tőlük jobbra nyomtató zümmögött serényen, melynek eredményeként tálcáján egyre több nyomtatott papírlap sorakozott. Az íróasztal mögött ülő, negyvenes éveinek elején járó, fehér szerzetesi ruhát viselő férfi elmélyülten tanulmányozott egy színes kódexet. Az ajtó nyikorgására felpillantott. - Benjámin testvér, mi járatban vagy? Ismét a tudomány és a rejtélyek iránti érdeklődés hozott a könyvek birodalmába? - Nathan testvér, Simon atya hívat - szólalt meg a fiú tőle szokatlan izgatottsággal. - Azt mondta, hogy nagyon sürgős és a föld alól is kerítselek elő téged, de legjobb, ha először a könyvtárszobában kereslek. - Jól van - sóhajtott nagyot Nathan, mert nem szerette, ha munka közben megzavarják mondd meg, hogy mindjárt megyek, csak még lefuttatok pár ellenőrzést. Épp az imént A fiú közbevágott. - Nathan testvér, az atya nagyon zaklatott volt. Azt kérte, hogy késlekedés nélkül menj az irodájába. - Rendben - nézett Nathan kissé meglepődve a máskor csöndes, zárkózott fiúra, akit láthatóan nagyon feldúlt valami. - Ha ezt kéri, máris indulhatunk.