Jelek, írásjelek [antikvár]

ADJ HÁLÁT a sorsnak öreg, hogy nem a délszaki megyében születtél, mert akkor megtudnád hol is lakik az isten, mondta még a múlt században Szappanyos Árminnak egy bővérű, dölyfös hivatalnok-arisztokrata, csak úgy mellékesen, mintha éppen más dolga nem akadt volna. Örülj Ármin, szerencsés ember vagy, aztán eme úri nép fia, amolyan laza kézmozdulattal kitessékelte Szappanyos Ármint az irodájából. MOST TALÁN hideg fejjel kellene gondolkodni. De nem lehet, mert döbbenet lett úrrá rajtam, és iszonyat és félelem: igen, félelem. A párizsi események okán. Rossz, helytelen a szó, hiszen nem is eseményeket kell írnom, hanem szörnyűséget, ugyanis ami történt, az emberiség elleni bűntett. Olvasom a szalagcímeket, a posztokat, a hozzászólásokat: