Játszik még a fény [antikvár]

PROLOGUS Február Ez az, gondolta Pete Moore, amiből az emberek többsége szerint egy tűzoltó napja állhat reggeltől estig. Lázas tettrekészségtől fűtve száguldani egy katasztrófa helyszíne felé, hogy az ember életeket mentsen, keze ügyébe készített légzőkészülékkel és láthatósági dzsekivel, ereiben dübörgő adrenalinnal, a tűzoltóautó kerekeinek minden egyes fordulásával egyre szaporábban vágtató szívvel. Hát tévednek. De valóban arra képezték ki őket, mintha ez ment volna reggeltől estig. És ma este meg is kapták a teljes kalandcsomagot, ahogy azt az átlagemberek elképzelik: mentőautók, rohammentősök, kivezényelt rendőrség, mindkét tűzoltóautó az állomásukról, plusz még kettő a második legközelebbiról, szirénák, kék fények. Csúnya baleset történt, ahogyan arra Andy, a főnök figyelmeztette is őket, amint az információ befutott a fedélzeti számítógépre. Tíz jármű szaladt egymásba egy osztott pályás autóút egyik hírhedten veszélyes szakaszán a várostól délre. Sötét volt, február, láthatatlan jégréteg az úttesten, ónos eső, hideg és útmunkálatok: minden összetevő jelen volt egy karambol tökéletes receptjéhez. Valaki, aki aznap reggel még egy derűs „Este találkozunk!"-kal indult munkába, már soha többé nem fog hazatérni. Korábban még Pete is rágó-