Japán rózsa [antikvár]

Történetünk Japánba visz, a falusi idillből a háborúba, a zúgó repülők, bombák robajától és pusztításától kétségbeesett Tokióba, ahol az emberi önfeláldozás, a végső tisztesség, a bushidó ősi törvénye szabja meg az emberek életét. Egy különös kamikáze történet részeseivé válunk, szinte ott ülünk az önkéntes gépében, őrülten zuhanva az ellenséges hajóra és... Lehet-e ezt az érzést nőként is végig élni egy olyan világban, melynek ősi szigorú szabálya nem erről szól? Képes-e egy fiatal lány ezt a világot felforgatni, dacolva minden veszéllyel, a bosszú értelmetlenségével, azáltal, hogy titkon belép minden idők leghírhedtebb katonai szervezetébe, a japán öngyilkos pilóták közé, ahol megtalálja a boldogságot és a korábban nem ismert szerelmet. Hirtelen rájön, hogy mégis szereti az életet. De ekkor már késő, a halálba indulóknak nincs többé joguk szeretni... Vajon létezik-e olyan kegyelmi állapot, ahol a szerelem emléke átsegít a borzalmakon? Tömör, tárgyilagos, mégis szívbemarkoló, történelmi életrajz Japán egyetlen női kamikáze pilótájáról, életéről, szerelméről, a háborúról, mely milliók életét változtatta meg és törte ketté. Az írónő emlékeztet arra, hogy a háborús gépezet embertelensége, a kifacsart értékrend miként alacsonyítja az emberi létet puszta számadattá. A Japán rózsa története olyan japán „haza és szerelem" eposz, melyben a legősibb túlélési ösztön és egy fájdalmas, lemondásokkal teli gyönyörű szerelem a bizonyság arra, hogy az emberi akaratot és nagyságot nem lehet elpusztítani.