Izzó kék ég alatt [antikvár]

Már alacsonyan járt a nap, midőn egy karcsú csónak siklott le a Themze festői partvidékének egyik mellékcsatornáján. Két fehérruhás, feltűrt ingujju fiu ült benne; napbarnitott kezükben evezőt tartottak. Cipőjük ott feküdt a csónak orrában egy csapat vizi-tyukkal egyetemben, melyeknek a mellettük heverő kis Flaubert-puska olthatta ki szomorú életét. Mikor a hűtlenül elágazó patakocska, egyre szélesedve, egyszerre beömlött a szemközti nagy folyómederbe, a fiuk még lassabban eveztek, mert sajnálták, hogy ily hamar vége szakadt kedélyes kirándulásuknak. - Milyen csodálatos este, George! Csak ne kellene ily hamar hazatérnünk vacsorázni! Hiszen ma van utolsó napja a nagy vakációnak! - Tudom, Jim. Szégyen, hogy máris itt kell hagynunk a mókát, de hogy dühösködne3 az öreg, ha nem térnénk haza idejére! Siessünk!